Brené: Tehát mi a hiányos kultúra első számú áldozata? Sebezhetőség. Bezártuk, mert félünk. És a helyzet az, hogy a sebezhetőség nem a félelemről, a gyászról vagy a csalódásról szól. Ez a szülőhelye mindennek, amire éhezünk – örömre, hitre, szeretetre, spiritualitásra...



Oprah: Kreativitás.

Brené: Igen. Nincs innováció és kreativitás kudarc nélkül. Időszak.



Oprah: Elég nyitottnak kell lenned a kudarc kockázatára.



Brené: Csak azok az emberek újítanak meg, akik az arénában állnak, és időnként megrúgják a feneküket.

Oprah: Arról írsz, hogy a hiánykultúra hogyan hatott a vallásra is. Hogyan fajult el valami olyasmitől, amit önmagunk megerősítésére használunk, a „Te tévedsz, és nekem van igazam”.

Brené: Igen, ez az egyik legnagyobb pajzs, amit használunk – ez egy páncél. Az én utamnak a helyesnek kell lennie, mert a halálra félek, mert bízom benne, hogy jó lesz. De a hit mínusz a sebezhetőség és a titokzatosság szélsőségesség.

Oprah: A mindenit. Kérem, mondja ezt még egyszer.

Brené: A hit mínusz a sebezhetőség és a titokzatosság egyenlő a szélsőségekkel. Ha mindenre megvan a válasz, akkor ne nevezze hitnek azt, amit csinál.

Oprah: Ez nagyon jó. De beszéljünk egy pillanatra a félelem kifejezéséről, mert szerintem nem mindenki érti, hogy a szorongás félelem, a féltékenység félelem, a kapzsiság pedig félelem – ezek mind a félelem alapú kultúra elemei.

Brené: Igen. A függőség félelem. Evés, ivás, drog.

Oprah: Jobb. Így elaltatjuk magunkat, mert tehetetlennek érezzük magunkat. Nekem ez az étel.

Brené: Én is. Az étel az én számom. És azoknak, akik ezt krónikusan és kényszeresen tesszük, ez egy függőség.

Oprah: Azt írod, hogy a teljes szívű emberek „rugalmas szellemet ápolnak” azáltal, hogy elengedik a zsibbadást és a tehetetlenséget. Ez az egyike a tíz útmutatásnak a szívből való élethez. Imádom ezt a listát.

Brené: Tudja, ez a tíz útmutatás, amely a kutatásom során alakult ki, vezetett az összeomlásomhoz.

Oprah: Mert te magad követted, mi, kettő a tízből?

Brené: Igen. És még kettőkor is valószínűleg csaltam. Így hát el kellett raknom az adataimat. Nem tudtam megírni a könyvet, amíg másfél éve nem voltam terápián. Elmentem a terapeutámhoz egy Excel-táblázattal, és azt mondtam: „Íme, több dologra van szükségem. Megy.'

Oprah: Azt mondtad neki, hogy nem akarsz beszélni azokról az anyás dolgokról, vagy a gyerekkorodról...

Brené: Nem. Stratégiákat akartam, pontokat. Azt akartam, hogy gyorsan megjavítson. Tudja, az egyik dolog, ami az adatokból kiderült, az volt, hogy a perfekcionizmus, amivel küzdök, nem a kiválóságra való törekvésről szól. Ez egy olyan gondolkodás és érzés, amely azt mondja: 'Ha tökéletesen nézek ki, csináld tökéletesen, elkerülhetem vagy minimalizálhatom a szégyent és az ítélkezést.'

Oprah: A perfekcionisták végül attól félnek, hogy a világ olyannak fogja látni őket, amilyenek valójában, és nem fognak megfelelni.

Brené: Nincs kérdés. Istenem, milyen csúszós. Olyan vagyok, mint egy talpraesett perfekcionista. Számomra ez egy nap.

Oprah: Hogyan jelenik meg az életedben?

Brené: Munkámban. Vagy ha néhány vasárnap kihagytuk a templomot, akkor jobb, ha azt hiszi, hogy a gyerekeim keményített ruhában mennek jövő vasárnap.

Következő: Miért hiszi Oprah, hogy ő és Brené „lelkitársak”